Apró almák és a gazda  Későn nyíló almavirág
Virág előtérben, almácska háttérben  Alma előtérben, virág háttérben

A gyümölcsösben készült virágos képek kiváló alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy picit átnézzük, mit is tanultunk az alma virágzásáról a biológia órákon. Íme egy kis ismétlés:

A rózsavirágúak (Rosales) rendjébe tartozó alma (Malus) nemzettség virágai bogernyő alakú virágzatba tömörülnek, melyben először a középső virág nyílik ki (ez jól látható a 3. képünkön). Az almavirág részei: a hosszú virágkocsányból és a virágtakaró leveleket hordozó vacokból álló virágtengely, a csészelevelekből és sziromlevelekből álló virágtakaró levelek, és az ivarszervek. Ez utóbbit a porzó (porzószál, portok, virágpor) és a termő (magház, bibeszál, bibe) alkotja. Az öttagú (pentamer) és ötkörös (pentaciklikus) almavirágokra jellemző, hogy a bibeszálak alapi részükön összenőttek (a körtével ellentétben, ahol szabadon állnak). Az alma általában idegenbeporzó, ami azt jelenti, hogy az almavirágból csak akkor lehet termés, ha más fajta virágjából származó virágpor termékenyíti meg (tehát lényeges, hogy a megporzandó és megporzó fajták egyszerre virágozzanak). Az alma beporzását rovarok végzik: a virágpor a bibére jut, ott megtapad, majd tömlőt fejleszt, és a bibén keresztül a hímivarsejt eljut a petesejthez, ahol létrejön a csírasejt (zigóta). A sikeres beporzás után a gyümölcsben létrejönnek a magvak, és ezekkel együtt fejlődik a termés, vagyis a gyümölcs. Persze nem minden megtermékenyült virágból lesz termés: az almatermésűeknek például két természetes gyümölcshullási időszaka van: az első közvetlenül az elvirágzás után (sziromhulláskor), a másik pedig az elvirágzást követően 4-6 héttel (júniusi gyümölcshullás). A terméskezdemények lehullásának legfontosabb oka a tökéletlen megtermékenyülés.

Gyorstalpalónkat - néhány friss képpel megspékelve - az alma termésfejlődésével folytatjuk majd. Az almavirágokról és a fejlődő almákról további képek a Facebook oldalunkon.


Az elöregedett oszlopok cserére szorulnak
Kb. 150 oszlop cseréjére volt szükség a támrendszerben   Fehéren világítanak az új oszlopok
A tavaszi karbantartási munkálatok közül idén a legnagyobb méretű a támrendszer és a vadvédelmi kerítés javítása volt. Cseréltük az elöregedett oszlopokat, kiegyenesítettük az idővel megdőlt szakaszokat, deformálódott sorokat. Mindez kb. 150 új oszlopot jelentett a támrendszerben, és még kb. 100-at a kertet körülvevő kerítésben, tehát több héten át tartó, komoly munkát igényelt. A támrendszer és a kerítés egyaránt üzembiztossá vált, ám az állag megtartásán túlmutató, technológiai újítások bevezetését segítő fejlesztésekre sajnos nem volt lehetőségünk. Holott a támrendszerek fejlesztését motiváló két legfontosabb hatás - a jégesők egyre gyakoribbá válása és a kisebb tőtávolság nagyobb termésátlagok érdekében történő bevezetése - bizony nálunk is aktuális. Egyrészt csak megfelelően kialakított támrendszerre szerelhető jégvédő háló, ami védelmet nyújt a jégeső ellen, valamint csökkenti a madarak, rovarok és a napégés okozta károkat is. Másrészt a kisebb tőtávolságban ültetett fák és a sövényszerűvé kialakított lombforma okozta nagyobb terhelést is csak erre alkalmas, hosszirányú és keresztirányú feszítést egyaránt alkalmazó támrendszer bírhat ki. Már Magyarországon is elérhetők a fentieket lehetővé tevő támrendszer-technológiák, ám a Bokor Almáskert - egyelőre? - nem engedhet meg magának ilyen fejlesztéseket.


Vidám Bokor lányok :)  A család legidősebbje (Bokor Árpádné Bakk Etelka) és legfiatalabbja (Bokor Boldizsár)
Több évtizedre visszanyúló hagyományunkat őrizve az idei húsvétot is közösen, családi dínom-dánommal, Csengerben ünnepeltük: a szűkebb família Bokor Árpád nagyapámtól eredő ágának apraja-nagyja, kis híján teljes létszámban összegyűlt húsvét hétvégéjére a csengeri Bokor portán. A gyökereket ápoló és az összetartozást erősítő mulatság - a kihagyhatatlan locsolkodással, sonkával-tojással, és Árpiával - nagy élmény minden évben kicsiknek és nagyoknak egyaránt, de a legtöbbet a 10 unokát és 12 dédunokát számláló Nagymamámnak jelenthetett. És Nagyapámnak, mikor látta fentről, hogy együtt van a család.

Szabó Elődnek hála egy új cikkel bővült weboldalunk szűkebb pátriánkról szóló része: egy, a csengeri családfakutatás jellegzetességeit taglaló írást töltöttünk fel a napokban. Rövid kedvcsináló: (a teljes cikk ide kattintva olvasható)

"A családfakutatás (genealógia, származástan) tulajdonképpen nem más, mint a nemzetségek, családok történetének, leszármazási rendjének, vérvonalainak tanulmányozása és dokumentálása a családnevek követése alapján. A családnév (vagy vezetéknév) a személyneveknek az a része, melyet a gyermek egyik vagy mindkét szülőjétől örököl, így a leszármazási kutatásokban ez az egyik legjelentősebb "nyomjelző". Minden településnek megvannak a jellemző családnevei, így Csengernek is. Nagyobb városok vonzó hatásuknak köszönhetően beköltözött családnevek ezreivel rejtik el a tősgyökeres neveket, viszont egy kisebb falu házasulandóinak nem jutott mindig helybéli pár, olyannyira, hogy az 1800-as években Szamosbecs vőlegényeinek durván harmada, menyasszonyainak negyede nem becsi születésű volt..."

Eszenyi-címer 1609, Fábián László festménye (A csengeri múzeum jóvoltából, Szabó Előd gyűjteményéből)   Medgyessy Mihály címere 1679, Fábián László festménye (A csengeri múzeum jóvoltából, Szabó Előd gyűjteményéből)

Ládák a békán

Hűtőházunk segítségével biztosítjuk, hogy az általunk megtermelt alma ne csak a betakarítás során, hanem jóval később is vásárlóra találhasson. A modern hűtési technológiának hála az alma élvezeti értéke nem csökken, értékesíthetőségi ideje pedig jócskán meghosszabbodik, így az almáskertből betakarított gyümölcs télen-nyáron elérhető, friss és egészséges. A 2012-ben betárolt almát ősz óta folyamatosan adjuk el, nemrég pedig útnak indítottuk az utolsó szállítmányok egyikét: ezúttal Pest megyébe tartott a fuvar.

Előkészített almaszállítmány  Golden pakolás alatt
Arlet ládák várnak a sorukra  Pakolás előtti válogatás közben

Az új év első hónapjának közepén is túl járva éppen ideje már végeznünk némi összegzést, és legalább egy rövid "summáját írni" a 2012-es idénynek. Az almaszedést augusztus végén (24-én), nagyjából a 2011-es csapatra támaszkodva kezdtük el, és október végéig tartott a munka. A szedési napok végén leadott/betárolt alma mennyisége az aktuális körülményektől (időjárás, munkások száma, alma típusa, stb.) függően széles határok között mozgott (az első táblázat erről villant fel némi információt).

A 2012-es almaszedés 2 hónapja

A 2012-ben leszedett termés összesített mennyisége sajnos elmaradt a 2011-estől, aminek a legfontosabb oka a kert különböző részeiben eltérő mértékű károkat okozó a húsvéti fagy volt. A termés fajták közötti megoszlásának aktuális adatait a lenti kördiagramon vázoltuk. A diagram legszembetűnőbb adata a léalma viszonylag nagy (24%-os) aránya, mely javarészt a száraz időjárást különösen megsínylő Arlet fajtából került ki.

A 2012-es almatermés megoszlása

A záróbulit a betakarítási munkák végeztével, november elején tartottuk: a Főnök bográcspörköltje, tisztességes adag sör-bor-Árpia és Józsi viccei tették fel a pontot a 2012-es évre :). Boldogan mondhatjuk, hogy sikeres 12 hónapot hagytunk magunk mögött, és a bizonytalan globális gazdasági környezet ellenére bízunk abban, hogy 2013 végén is így nyilatkozhatunk majd.

Tűzön a bogrács  Jól sikerült a pörkölt
Vacsora utáni treccsparti  Józsi nagyon elemében volt :)

Alkategóriák