Tombol a nyár, ami időnként tikkasztó kánikulával, máskor heves zivatarokkal éri az almáskertet. A júliusban aktuális munkák és feladatok közül a gyümölcsritkításról nem sokat írtunk eddig, pedig az intenzív ültetvényekben használatos nagy termőképességű fajták esetén kiemelkedő a jelentősége. A nálunk telepített fákon is szinte minden évben nagyobb mennyiségben kötődik az alma az optimálisnál, így ritkítást kell végezni ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő termésméretet és -minőséget, valamint támogassuk a következő évi termésmennyiséghez nélkülözhetetlen termőrügyek fejlődését (és kiküszöböljük az alternanciát). Mi általában kézi gyümölcsritkítást végzünk, június végétől kezdődően folyamatosan, ahogy időnk engedi. Először mindig a satnya, hibás, deformált almát távolítjuk el, és különös gondot fordítunk a csokrosan kötődött alma ritkítására: mivel az almatermésűek bogernyőben virágoznak, ezért nagyszámú gyümölcs alakulhat ki egymás mellett, ami a szorosan összeérő termések miatt növényvédelmi problémákat eredményezhet, valamint a termés lehullását okozhatja (a növekvő almák lefeszítik egymást a fáról). A ritkítás nem egyszerűen a felesleges alma ledobálása a fákról, ez a munka is hozzáértést és figyelmet igényel. A termés gyors és pontos osztályozásán túl figyelembe kell venni a fák növekedési jellemzőit és az ágak/gallyak teherbírását is, hiszen például a gyengébb növekedésű almafákon és a vékonyabb termőgallyakon kevesebb gyümölcsöt szabad csak hagyni. A vegyszeres ritkítás (kötődésszabályozás) sohasem lehet ilyen pontos, ám kisebb a kézimunkaerő igénye, és mivel a gyümölcsfejlődés kezdeti időszakában alkalmazható, ezért az almaátmérő növelésére gyakorolt hatása erősebb lehet. Mi igyekszünk minimálisra szorítani a vegyszerek használatát az almáskertben, ezért a kézi ritkítást részesítjük előnyben.