A házi disznóvágás családunkban régi időkre visszanyúló hagyományát idén februárban ápoltuk, ezúttal a szokottnál kisebb körben, de ismét Böllér Bandi szakértelmének irányítása alatt. Nem voltunk ugyan sokan a bulira, de azért szépen fogyott az Árpia, jó volt a hangulat, és Dezső is rendben feldobta a talpát, finom disznóságok készültek belőle. Jövőre nagyobbat vágunk! :)

Szúrás utáni életkép  Megy a perzselés
Előtérben főtt májból falatozás, háttérben hurkatöltés  Csoportkép a tepertős üst körül

Rövid visszatekintésünkből kimaradt a disznóvágás, ami családunk egyik kedvelt, január-február környékére tájolt hagyománya. Idén februárban sikerült összehozni az eseményt melyre szokás szerint Janika (vagyis Zolibátyánk :) ) szállította a főszereplő jószágot, a (nem túl nagy) hideg ellen pedig a tavalyi almatermésből főzött Árpia nyújtott védelmet. Böllér Bandi irányításával és kemény munkájával kora délutánra végeztünk. Az eredmény sok finom husi, tepertő, hurka és kolbász, meg a munkálatok körüli rohangálásban, bicajozásban és motorozásban kifáradt gyerekcsapat lett :).

Janikánál szúrtunk, itt gyűlt össze a gyilkos csapat  A sikeres szúrást követő pálinkák után indult a perzselés
Töltők munkában  Megfőtt aminek meg kellett főnie

Bokrok és almák :)
A csengeri gazdák standjánál   Sütés, főzés, találkozások, beszélgetések
Idén tizenegyedik alkalommal, szeptember 21-22 között került megrendezésre a hagyományos Csengeri Almafesztivál. A kétnapos kulturális eseménysorozat az almaszüret időszakában igyekszik Csenger központjába vonzani a helyieket és az idelátogatókat. Mint mindig, a fesztivál most is egy gyümölcstermesztésre fókuszáló szakmai fórum köré szerveződött, ami gasztronómiai kiállítással, bográcsolással, almalekvár-főzéssel, kézműves vásárral, almás édességek készítésével, különböző kulturális- és sportprogramokkal volt egybekötve. A Bokor Almáskert - nagy a család - szép számmal képviseltette magát: a nagyobbak jókat beszélgettek a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel (közben becsülettel fogyasztva a finom ételeket és jó pálinkákat), a kisebbek pedig napoztak és élvezték a jó időt, a színpad történéseit és a sok embert :). Ja, és hogy el ne feledjük: ágyas Jonagold alma pálinkánk különdíjat nyert a Legfickósabb Almapálinka versenyen!


Mielőtt a már javában tartó tavaszi almáskerti munkálatokról írnánk, még gyorsan visszapillantunk a tél egyik legjobb feladatára, nevezetesen a cefre kifőzésére.

A szeszmérő premier plánban Vajon miért pont ez az oldal ilyen agyonhasznált? :)

Idén is Erdei Andrásnál főzettük le a nedűt, ám ezúttal nem csak Józsi és jómagam küzdöttünk a cefre átszivattyúzásával, hanem Jack és Robesz is sokat segített. A Golden és Jonagold cefre magában, a Gála pedig Arlettel és némi Idareddel vegyítve került a főzőüstbe. A végeredmény jelenleg üvegballonokban pihen, húsvétkor ránézünk a dologra, és komoly teszteknek vetjük majd alá az új Árpia pálinkákat. :)

Ennyi muslinca nem tévedhet Kóstolásra fel!

A főzéssel járó feladatok mellett szórakozásra is volt idő: a főzőmester tárlatvezetést tartott, bevezetett bennünket néhány titkos pálinkafőzési praktikába, és még pálinkakóstolásra is volt módunk. Finomítás alatt álló, éppen akkor csordogáló friss körtepálinkával és érlelt szilvapálinkával koccintottunk. A szilva hozta a korrekt EA minőséget, ám a körtepálinka igazi meglepetés volt: extrém frissessége ellenére is kiváló gyümölcsösséggel bírt, és persze még karcolt picit, de ez egyáltalán nem volt domináns. Pár hét pihentetés után újrakóstoljuk!


Hosszú téli álmunkból felébredve először a 2011-es családi disznóvágás rövid képes beszámolójával jelentkezünk.

Egy jó kupica Árpia befigyel a sikeres szúrás után! Nagy a sürgés-forgás a perzselésnél

Vidéken még mindig sok háznál vágnak disznót (nincs is annál jobb, mikor tudod, hogy milyen húst eszel), nálunk pedig mindig is nagy hagyománya volt a disznóöléseknek. Bár már több, mint 10 éve nem tartunk állatot, a vágást és a vele járó családi dínom-dánom hepajkodást sosem hagyjuk ki, évente egyszer legalább kerítünk rá alkalmat. Ahogy már régóta, idén is Janikától vettük a szép jószágot, aki háznál, hagyományos módszerekkel hizlalja a vágnivalót.

Készülnek a kolbászkák Lazítás a nap végéhez közeledve

A sikeres szúrás (és egyéb munkafolyamatok befejezésének) ünneplésére természetesen házi pálinka szolgált. Jolánka nénénk aranysárga szilvájával kezdtünk, fogyott egy kis Erdei András-féle körte, majd rátértünk a hazaira, hiszen Árpia almapálinka nélkül nem pálinkázás a pálinkázás :). Böllér Bandi szakértelmének, valamint Robesz és Jack lelkesedésének hála az iddogálás ellenére is gyorsan végeztünk, kora délutánra már szinte csak a pakolás és mosogatás maradt. De jó lesz majd az almáskertben szalonnázni!


Este, pálinka, piknik   Az Árpia mindenkinek ízlett :)

Az egyik Indexes blogvadhajtás rézangyalos gerillamarketing akcióval fűszerezett Pálinka Pikniket szervezett április utolsó estéjére. A rezes frencsájz unszimpatikus nyomulásától eltekintve a dolog a házipáleszről, a műkedvelő pálinkakészítőkről és a pálinka által inspirált (és fűtött), jókedvű beszélgetésekről szólt: a résztvevők hozták a saját párlatukat, kedvenc pálinkáspoharukat, aztán ismerkedtek, kóstoltattak és kóstoltak egész este, ameddig csak bírták.


Mi egy üveg 2009-es, Gála almából készült Árpiát vittünk, ami elég gyors karriert futott be. Először mi magunk, majd az érdeklődők fogyasztották egyre vidámabb hangulatban, míg végül közkézre került, és -ahogy azt a videón sikerült megörökítenünk- az utolsó cseppeket már táncoslábú ismeretlenek facsarták ki az üvegből. Sebaj, legközelebb többet viszünk :).


Mindig is a tél volt a pálinkafőzés szezonja. A parasztember nyártól folyamatosan dolgozott - betakarítás és egyebek látástól mikulásig - így a pálinkafőzést mindig csak tolta és tologatta, aztán már jócskán belefutott a decemberbe is, mikor végre nekidurálhatta magát és hozzáláthatott az éltető nedű készítésének. A tél tehát hagyományosan a pálinkafőzés ideje, és bár napjainkban már augusztustól májusig tart a főzési időszak, mi azért hűek maradtunk a hagyományokhoz

Meghoztuk a Golden cefrét! Erdei András főzőmester már várt minket

Golden Reinders fajtából készített, szépen kierjedt cefrénket - ahogy már több éve rendszeresen - idén is a szamosangyalosi Erdei András bérfőzési és kereskedelmi főzési szeszfőzdéjébe vittük, töretlenül bízva főzőmesterünk szaktudásában és gyakorlatában.

A kisüsti pálinkafőzde főzőüstje és finomítóüstje A hűtő és az epruvetta

A kisüsti technológiával működő pálinkafőzde főző-finomító üstjei desztillálják ki az alkoholt és az alkohollal távozó illékony illat- és ízkomponenseket a gyümölcscefréből. Az almáskertünkben termesztett minőségi gyümölcsalapanyagból általunk készített cefre tehát a hagyományos kisüsti módszer és András szakértő kezei által válik párlattá, majd a pihentetés és érlelés után Árpiává.

Saválló acél tartályok a pálinka tárolására András saját pálinkát is készít és árusít

András azonban nem csak bérfőzéssel foglalkozik: nemrég beindította a kereskedelmi főzési üzletágat is, azaz saját márkanév alatt saját pálinkát is készít és forgalmaz. Szatmárban túrázva érdemes hát ellátogatni Szamosangyalosba, ahol az Erdei pálinkafőzdében a kitikkadt kiránduló biztosan kap egy kupicányi szatmári szomjoltót kóstolóba. ;-)


Az almadarálónk: csiptuning és minden ami kell  Daráló premier plánban

Az almadarálás az első lépés a jó cefre, így a jó pálinka felé. A gyümölcs megfelelő aprítása, feltárása nélkülözhetetlen, hiszen így válik a fajtaélesztők számára elérhetővé a gyümölcs erjeszthető cukortartalma, így könnyítjük meg az élesztősejtek áldásos tevékenységét és közelíthetünk a maximális alkoholkihozatalhoz. Persze a darálást sem szabad túlzásba vinni: ügyelni kell arra, hogy kíméletesen dolgozzuk fel a gyümölcsöt, ne verjük szét az almát sejtjeire, mert ezzel olyan anyagokat  (pl. fenolos jellegű molekulákat) szabadíthatunk fel, melyek a pálinkának fás jellegű, fanyar ízt és illatot adhatnak.

Darálás mesterfokon   Üzemben az almadaráló

A fentiek figyelembevételével tervezett és pár hónapja elkészült egyedi almadaráló konstrukciónk a hétvégén jól vizsgázott: először használtuk éles helyzetben a gépet, és úgy tűnik nagyon hasznos kis jószágot raktunk össze JóskabátyánkTM hathatós közreműködésével. Egy öreg, de még mindig hihetetlenül strapabíró, TOR 2 típusú öntöttvas répadaráló volt a munka kiindulópontja. Ebben az eredetileg kézi meghajtású darálóban cseréltük és beállítottuk a vágófogakat, majd felszereltük egy pöpec villanymotorral és a hozzá tartozó erőátviteli elemekkel, illesztettünk rá beöntőgaratot, pofoztunk a kiömlőnyíláson, felspoilereztük (azaz védő lemezburkolatot szegecseltünk rá) és elő is állt a csodás műszer. Az eredmény magáért beszél :).


Az első pálinkáshordónk

A tótvázsonyi Zsár Tamás kádármester műhelyében elkészült az első, kifejezetten pálinka érlelésére szánt hordónk. Az 50 literes tölgyfa hordó speciális díszítést is kapott -mégis csak ez az első igazi pálinkáshordónk-: a család címerét faragtattuk rá, hátha szerencsét hoz. Kell is majd Fortuna támogatása  ahhoz, hogy sikeres legyen a hordó bevetése, hiszen egyáltalán nincs még tapasztalatunk az érleléssel kapcsolatban. A pálinkák hordós érlelése igencsak bonyolult, összetett folyamat, rengeteg összetevő együttes hatását kell figyelembe venni, és visszafelé is könnyen elsülhet a dolog, azaz akár ronthat is a pálinka minőségén. Legalábbis ezt írja a szakirodalom :). De ha ügyesek leszünk és az elején egy kis szerencsénk is lesz, akkor olyan íz- és illatanyagokkal, csillogó arany színnel fogja gazdagítani ez a hordó a benne érlelt Árpiát, hogy az csak csuda. Az eredményekről majd beszámolunk!