header

Családunk eredete

Mint mondják, a családfakutatást nem lehet abbahagyni, sok esetben egy élet kutatása sem elég ahhoz, hogy kielégítő mértékben feltárjuk a családunk múltját, mivel minden megtalált ős szülők nélkül árválkodik a fa tetején. Minden újabb ős újabb kérdéseket vet fel. Elsősorban, hogy kik voltak a szülei – innen pedig nincs megállás. Ez különösen érvényes a Bokor családra, hiszen a csengeri populációban az egyik legrejtélyesebb, legtöbb kérdést felvető család.
Mivel nemes családról van szó, megtudhatjuk, ki és mikor kapta a nemességet. Egy Bokor Mihály nevű ős kapta a nemeslevelet I. Lipót királytól 1695. október 30-án, amelyet a következő év március 20-án hirdettek ki, méghozzá Csengerben. Az ember felkapja a fejét, hiszen akkor ez bizonyítottan a ma is Csengerben élő Bokor családra vonatkozik.

Bokor Mihály nemesi levele
Ez ugyan valószínű, de rá kellett jönnünk, hogy abban az időben itt tartották a megyegyűléseket és minden ilyen ügyet itt hirdettek ki. Annyi viszont sejthető, hogy a Bokor család már akkor is Szatmár megyei lakos lehetett. És valóban, Bilkei Gorzó Bertalan Szatmár vármegye nemes családjai c. forrásmunkája az 1695-ben nemesített Bokor családnál a következőket írja: „Bokor György és társai érendrédi lakosok nemesi vizsgálata.”  (Itt látható a szóban forgó oldal.). Próbáljuk meg kideríteni a család csengeri megjelenésének idejét!
A református anyakönyvben a legkorábbi említést csak 1872-ben találjuk, ezért a római katolikus anyakönyvet vizsgáljuk, melyből kiderül, hogy a család hagyományosan katolikus volt. A nemességet Csengerben 1695-ben hirdették ki, de az anyakönyv csak 1732-ben kezdődik. De még ez után majd 60 évig sem szerepel Bokor név a bejegyzésekben. Egy 1718-ból származó jobbágyfelsorolásban Csengerben Bokor Márton úrnak egy jobbágyát említik.

Csengeri jobbágyfelsorolás 1718-ból: Bokor Márton egy jobbágyát említik
Talán ugyan ő, aki 1721-ben Szatmár megye szolgabírája. Nem tudni viszont, hogy ez a Bokor Márton helyben lakott-e, mivel 1793-ig nem szerepel Bokor név, tehát utódai, ha voltak, nem helyben éltek. Mindenesetre már ekkor Bokor illetőséget találhatunk Csengerben. A legelső előfordulás Csengerben nemes Bokor Ferenc (?-1822)  és nemes Farkas Terézia 1793-ban születő gyermeke (Bokor Pál), akiknek innentől sorban születnek a gyermekeik Csengerben.

1793 - Római katolikus anyakönyv bejegyzése (felülről a második sor): Bokor Pál született 1793 január 12, keresztelve 1793 január 14
Ez idő előtt sikerült találni Fehérgyarmaton, 1791-ben születő gyermeküket, de a család további nyoma ott sem mutatható ki, annyi viszont kiderült, hogy Bokor Ferenc ott Eötvös Imre úr gazdatisztje volt, de 1794-ben már Csengerben laktak és 1815-ben itt is „Tekintetes Eötvesné asszonyság csengeri biztosa” és mezőbíró volt. Talán az Eötvös családdal kerültek Csengerbe?
Bokor Ferenc (?-1822) és Farkas Terézia házassági bejegyzését eddig nem sikerült megtalálni, talán még Érendréden kelhettek egybe 1788 előtt. A férj halotti bejegyzésénél sajnos nem jegyezték fel életkorát, a feleségnek pedig nevén és vallásán kívül semmilyen adata nem ismert. Öt gyermekük közül csak Bokor Ferencről (1798-1854) tudjuk, hogy családot alapított, 1826-ban elvette a nem helybéli nagybélteki és viski Jőrös Erzsébetet és a csengeri Kisutcán, a mai Hunyadi utcán laktak saját tulajdonú telkükön. Négy gyermekükről tudunk: Zsófia (1831) Kováts János férje lett Csegöldön, Ferenc (1835-1880) nőtlenként hunyt el. Erzsébet (1847-1885) Apáti Józsefné lett (egyetlen fiuk, Apáti Ignác utód nélkül halt meg) – és Bokor Ignác (1837-1912) akinek keresztelési bejegyzésében neve mellett a „püspök” szó olvasható, Antiochiai Szent Ignác püspökről kaphatta nevét.

1837 - Római katolikus anyakönyv bejegyzése (felülről a második sor): Bokor Ignác született 1837 szeptember 20, keresztelve 1837 november 22
Itt jön az egyik titokzatosság: ezen Ignác keresztapja egy bizonyos Bokor János vitkai plébános, aki nem tudni kinek a fia. Megpróbáltunk megtudni róla minél többet, hátha szüleihez, vagy a Bokor család Csenger előtti sorsához is elvezet. Ez idáig csupán annyi derült ki, hogy Csengerben (!) nevezték ki 1811-ben, majd Halmiban, Kökényesden, 1837-től pedig majdnem haláláig a Szabolcs megyei Vitkán volt pap. Halotti bejegyzése csak annyi újat hozott, hogy Bokor János plébános Nepomucenus (Keresztelő Szent Jánosról nevezve) Nagydoboson halt meg 1867-ben 79 évesen. De ebből számítva 1788 körül születhetett és így lehetett akár Bokor Ferenc és Farkas Terézia első gyermeke is.

1866 - Római katolikus anyakönyv bejegyzése (felülről a második sor): Bokor Ignác házasságkötése, 1866 február 6
Térjünk vissza Bokor Ignácra, aki 1866-ban elvette a református Baráth Esztert a csengeri Kisberekalja (Kossuth) utcáról. Csak egyetlen gyermekük születhetett – ifjabb Bokor Ignác 1867 januárjában – mert az anya ugyan ezen év májusában elhunyt szárasztó betegségben. Az özvegyen maradt idősebb Bokor Ignác csak 5 év múltán házasodott újra, 1872-ben elvette a szintén református Veres Kis Juliannát, egy hentes lányát. Az esketés alkalmával a vőlegény a tanúk előtt kinyilvánította, hogy „mindkét nemen születendő gyermekeit a református vallásban szándékozik neveltetni, mit nejének is megígért”.

Bokor Ignácz esketési jegyzőkönyve 1872-ből (az első ismert Bokor vonatkozású bejegyzés a csengeri Református Anyakönyvben))
A második feleségtől újabb 3 gyermeke született, de Lajos és Éva pár hónaposan elhunytak, valamint Julianna, aki Osváth Györgyné lett és ma is élnek leszármazottaik, pl. Sulyok Sándor és családja, akikre még többen emlékezhetnek.

Bokor Ignácz (1867-1950) keresztlevele 1867-ből
A Bokor nevet tehát megint csak egy ág, az első feleségtől származó ifjabb Bokor Ignác (1867-1950) vihette tovább. 1890-ben elvette Csáky Juliannát, hat gyermekükből öt felnőtt és családot alapított. Ugyan megint csak egy fiú született (Bokor Gyula 1896-1968), de a négy leány házassága révén a család beleszövődött Csenger és a környék családerdejébe. Rokonság jött létre a Medgyessy, a Barkász, ismét az Osváth, valamint a nagyecsedi Nyíri családdal és ma is tartják a rokonságot. Az egyetlen fiú, Gyula, 1921-ben elvette Molnár Zsuzsannát és megtörtént az áttörés. Immár két fiú is vihette tovább a nevet. Bokor Árpád (1923-2005) és Bokor Gyula (1924-1990) összesen öt fia elterjesztette a Bokor nevet, akik közül már sokakat ismerünk. Mire viszont helyben elterjedhetett volna a név, elértük az elvándorlások időszakát és a családok az ország több pontján, de számos utóddal szaporodnak tovább.

1964 nyara a csengeri Bokor portán. Balról guggol: Osváth Zoli, Osváth Gizi; ül: Osváth Jánosné Joli, Bokor Gyuláné Zsuzska, Kecskeméti Mihályné, Vimos Endréné Róza, Bokor Árpádné Etus, Fábián Anna, ifj. Bokor Gyula, Bokor Árpád; áll: Barkász Éva, Bokor Gyula, Vilmos Jutka, Bokor Katalin
A másik titokzatosság: Szamosangyaloson feltűnik egy szintén római katolikus, főnemesi Bokor család, amelyet (szemben a csengeri előnév nélküli ággal) esztelneki-berecki előnévvel illettek és rokonságban álltak a Domahidy és Pongrácz családokkal. Az Angyalosban megtelepedett Bokor Lajos, Szatmár megye főpénztárnoka 1818 körül született a székelyföldi Berecken. A mi Bokor Ferencünknek is született Lajos fia, de 1807-ben és Csengerben, így nem valószínű, hogy a kettő azonos lenne. Ezzel a dolog el is lenne intézve, mondván: véletlen, ez egy másik Bokor család – de van itt még pár dolog. Ennek a másik Bokor családnak az egyik gyermeke nem Angyaloson, hanem Vitkán született, éppen Bokor János plébános szolgálati helyén... És még mindig vannak véletlenek: a csengeri ágból származó néhai Bokor Árpád (1923-2005) a róla készült dokumentumfilmben az ősökről is beszél: említi a jószágigazgató Bokor Ferencet (aki a fentebb írt Eötvös család gazdatisztje, biztosa), majd mondja, hogy hárman voltak testvérek. Ám egy számunkra fontos mondatot csak elharapva említ: „...egy Angyalosba került... Bokor Endrének...” És valóban, Bokor Endre angyalosi földbirtokos volt, de az esztelneki-berecki Bokor családból – bizonyítottan a főpénztárnok fia. A két család hasonló keresztneveket használt (mindkét családban volt Lajos, Gyula, Árpád, sőt Angyalosban Bokor Árpád Gyula született 1895-ben).

Bokor Árpád felmenői
Nos, nem tudni, mikor derül ki az igazság, de a csengeri nemesgazda és a befolyásosabb angyalosi Bokor családok ismerték egymást. Talán csak a közelség, és az abból keletkezett legenda, vagy az akkor még tudott közös származás az oka? Ha a csengeri ágat sikerülne visszább vezetni, talán kiderülne, hogy Érendrédre, vagy Székelyföldre vezetnek-e a szálak.

Szabó Előd